Menü Bezárás

Advent első vasárnapi kis mese

Ideje elkezdeni ráhangolódni Karácsony elnyugvó napjaira.

Nem véletlenül alakult ki ez az időszak, hiszen az évnek ezen szakaszában nem csak a fény “vonul vissza” pihenőre, hogy aztán újult erővel jelenjen meg, hanem minden megpihen.

Érdemes körülnézni. Vajon csak mi, emberek vagyunk képtelenek követni ezeket az íratlan törvényeket? Vajon nem lenne mindenkinek szüksége megújulást hozó visszavonulásra, elmélyülésre?

Nézd meg az erdőt! A fák lombjai sehol. Mondhatni téli álmot alszanak, akár sok állat. A kis virágok a föld alatt várakoznak az új melengető, csalogató időre, hogy ismét, talán még szebben pompázzanak, mint tavaly.

Szinte minden igazodik az év forgásához. Csak mi nem? Mikor adjuk meg magunknak azt a luxust, hogy kicsit kilépjünk az állandó megszokottból?

Hiszen a világ sem állandó. Folyamatosan változik, mégis ez a változás mintha egy íven mozogna kicsiben és nagyban egyaránt. Fény-árnyék, nappalok – éjszakák, nyár-tél, élet-halál, s ki tudja még milyen párok vannak ebben az ismerni vélt világban.

Mégis ellentmondva magamnak, egyet biztosan tudhatunk, egy állandó dolog van. Mindig van születés. Hisz az éjszakákból nappal lesz, a telet felváltja a nyár s a halálból, bármily furcsán hangzik, élet fakad.

Élet. Mely a körforgás útjára lép. Hol árnyékba bújva, hol fényre lépve, de ott van és halad tovább.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük